Amikor a betegség mögött még sok minden ott volt

Egy fiatal lány keresett meg, aki nehezen tudta elfogadni a cukorbetegségét. A betegséggel való együttélés mellett depresszióval, szorongással és az élethelyzetéből fakadó nehéz érzésekkel is küzdött.

A közös munka során nem álltunk meg a felszínen. Ahogy egy-egy mélyebb réteg oldódott, újabb témák kerültek elő: az alvászavar, a szorongás, a beilleszkedési nehézségek és azok az érzések, amelyekről korábban talán ő maga sem gondolta, hogy összefüggnek egymással.

Dolgoztunk gyerekkori élményekkel, családi mintákkal és olyan megélésekkel is, amelyeket ő előző élethez kapcsolódóként élt meg.

Idővel megváltozott a kapcsolata a betegségével. Már nem ugyanazzal az ellenállással és elutasítással tekintett rá, hanem el tudta fogadni, hogy ez az élete része.

Ami számomra ebben a folyamatban fontos volt: amikor egy mélyebb réteg oldódik, sokszor láthatóvá válik, mi minden volt még mögötte. Nem mindig az első probléma a valódi történet.

Egy házasság, amelyben már elfogyott a levegő

Egy kliens egy nagyon nehéz, régóta megromlott házassággal érkezett. Sok fájdalom, csalódás és kimondatlan feszültség volt benne, miközben egyre erősebben érezte, hogy valaminek változnia kell.

A közös munka során hamar kiderült, hogy a jelenlegi kapcsolat nehézségei nem csak a jelenről szóltak. Régi gyerekkori minták, az édesapával való kapcsolat, korábbi kapcsolatok és azokból hozott sérülések is újra és újra megjelentek.

Ezekkel egymás után dolgoztunk, és fokozatosan tisztábbá vált számára, hogy mit ismétel a jelenlegi kapcsolatában, és mi az, amit már nem szeretne továbbvinni.

A folyamat egy pontján már nem az volt a legfontosabb kérdés, hogy „hogyan bírjam ki ezt a házasságot?”, hanem az, hogy én valójában milyen életet szeretnék élni?

Párterápiát is javasoltam számára, mert voltak olyan kérdések, amelyeket már nem egyedül kellett tovább vinnie.

Végül elindult egy új életszakasz felé. Nem egyik napról a másikra változott meg minden, hanem azzal kezdődött, hogy ő maga kezdett másképp látni, választani és határokat húzni.

„Nem vagyok elég szerethető”

Egy férfi azzal az érzéssel érkezett, hogy nem elég szerethető. A felesége elhagyta, és a történtek után nagyon mélyen megkérdőjelezte saját értékét.

A közös munka során egyre világosabbá vált, hogy ez az érzés nem ezzel a kapcsolattal kezdődött. Régebbi élmények, kapcsolati minták és az önmagáról kialakított kép is táplálta azt a belső meggyőződést, hogy vele valami baj van, és talán nem lehet őt igazán szeretni.

Lépésről lépésre ezen kezdtünk dolgozni. Nem az volt a cél, hogy egyszerűen elhitesse magával, hogy „értékes vagyok”, hanem hogy más tapasztalata legyen önmagáról, és ne a másik ember szeretetéből próbálja meghatározni a saját értékét.

Idővel sokkal stabilabban állt önmagában. Visszatért az önbizalma, nyitottabb lett, és már nem ugyanabból a hiányból kapcsolódott.

Később új párkapcsolata lett.

Számomra ennek az esetnek az egyik legszebb része az volt, hogy először nem egy új kapcsolat érkezett meg az életébe, hanem ő maga érkezett vissza önmagához.

Amikor végre el lehetett búcsúzni

Egy nő édesapja elvesztése után keresett meg. Nagyon nehezen tudta feldolgozni a gyászt, és úgy érezte, hogy az egész életét elárasztja a veszteség.

Mindössze két alkalommal dolgoztunk együtt. A folyamat során előkerültek olyan érzések és kimondatlan dolgok is, amelyekkel korábban nem tudott igazán szembenézni.

Megértett néhány régi történetet, más szemszögből tudott ránézni az édesapjával való kapcsolatára, és végül meg tudta élni a búcsút is.

A második alkalom végén sírva ment el, és azt mondta:

„Miért nem jöttem hamarabb?”

Ami ezután történt, az volt számomra igazán fontos. Nem felejtette el az édesapját, és nem is kellett. Viszont újra jelen tudott lenni a saját életében.

Újra tudott kapcsolódni a kislányához és a férjéhez, és a gyász mellett lassan helyet kapott benne az élet is.

Amikor már az utca is félelmetes volt

Egy férfi pánikrohamokkal és erős szorongással érkezett. Volt időszak, amikor már az utcára sem mert kimenni, és a repüléstől is rettegett. Egyre több helyzetet próbált elkerülni, mert félt attól, hogy újra rosszul lesz.

Nem pusztán magát a pánikrohamot próbáltuk „eltüntetni”. A közös munka során feltártuk, mi lehet a háttérben: gyerekkori sérülések, régi félelmek, elfojtott érzések és olyan megélések is előkerültek, amelyeket előző élethez kapcsolódó traumaként élt meg.

Meditációval, feltárással és energetikai kezelésekkel dolgoztunk. Ahogy a mélyebb rétegek oldódtak, fokozatosan változott a kapcsolata a saját félelmeivel is.

Hat energetikai kezelés után már egészen másképp működött a mindennapokban. Újra mert menni, utazni, élni.

Az utolsó kezelésünk idején feleségével már nagyon szerettek volna gyermeket, és ebben az időszakban fogant meg a kisbabájuk. Ő ezt a felszabadulás és a kezelés után megélt könnyedség egyik gyönyörű következményeként élte meg.

Ma boldog édesapaként éli az életét.

Ami egykor beszűkítette az életét, már nem határozza meg, hogyan él.

Amikor a veszteség mögött a kimondatlan szeretet marad

Egy nő egy közeli hozzátartozója elvesztése után keresett meg. Nemcsak a hiány fájt neki, hanem az is, hogy rengeteg kimondatlan érzés maradt benne.

Úgy érezte, mintha nem tudna továbblépni, miközben kívülről már azt várta volna magától, hogy „jól legyen”.

A folyamat során lassan felszínre kerültek azok az érzések, amelyeket a veszteség előtt és után sem tudott igazán megélni. Harag, bűntudat, szeretet, hiány és sok régi, családból hozott érzés kapcsolódott össze.

Ahogy ezeket sorra meg tudta élni és el tudta engedni, valami megváltozott benne. Nem lett kevésbé fontos számára, akit elveszített – egyszerűen már nem a fájdalom volt az egyetlen kapcsolódása hozzá.

A végére könnyebb lett. Több jelenlét, több nyugalom és több hely maradt benne a saját életének.

Amikor nem volt probléma, csak szükség volt egy kis megállásra

Nem mindenki konkrét problémával érkezik hozzám.

Volt olyan vendégem is, aki egyszerűen csak elfáradt. Sok minden történt vele az elmúlt időszakban, folyamatosan teljesített, intézett, dolgozott, figyelt másokra, és közben egyre kevésbé érezte saját magát.

Nem akart semmit „megoldani”. Egyszerűen szeretett volna feltöltődni.

Az alkalmakon energetikai kezeléssel, csakra-balansszal, relaxációval és finomabb energetikai munkával dolgoztunk. Nem kerestünk problémát ott, ahol nem volt rá szükség.

Ahogy lelassult, egyre jobban érzékelte a testét, a légzését és a saját belső állapotát. A kezelés végére nemcsak nyugodtabb lett, hanem újra érezte azt a kapcsolatot is önmagával, ami a hétköznapokban könnyen háttérbe szorul.

Néha nem azért van szükségünk egy kezelésre, mert valami baj van velünk.

Néha egyszerűen csak jó újra egy kicsit önmagunkhoz kapcsolódni.