Úgy érzem, hogy sokan nem tudjuk hova tenni az elengedést, megfoghatatlan kicsit, sokszor halljuk barátoktól, „engedd már el”. Talán könnyű róla beszélni, a gyakorlatban mégsem olyan egyszerű.
Ez egy folyamat, melynek lényeges eleme, feladni a veszteséghez, sérelemhez, traumához való kötődésünket, és meghozni a döntést, hogy új irányba indulunk.
A gyermeki én, a gyerekek könnyedén teszik ezt. Nézzük meg játék közben őket, hajba kapnak a barátjukkal, 5 perc múlva már önfeledten játszanak újra.
Az elengedés vajon egy hosszasan feldolgozott fájdalmas folyamat, vagy lehet könnyedén is megvalósítani?
Vannak olyan dolgok is az életünkben, amit nem tudunk, nem is szeretnénk elengedni. Valamiért ragaszkodunk hozzá és még nem állunk készen a továbblépésre. Erre úgy gondolom, meg kell érnie a léleknek, tudatosan döntést kell hozni és végül cselekedni. Mindezek megtörténte után pedig egy mély bizalom, szeretetteljes állapot jön létre.
Mi is valójában az elengedés? Mit engedünk ilyenkor el?
Sokakban felmerülhet ez a kérdés. Vegyünk például egy szerelmet, aminek a lezárása fájdalommal járt. Az egykor szeretetteljesen működő házastársi kapcsolatot, ami idővel zátonyra futott, valahogy fel kellene dolgoznunk, le kellene zárnunk magunkban, hogy utána teljes életet tudjunk élni. Esetleg előfordulhat az is, hogy összemossuk az elengedés és az elvesztés fogalmát ilyen esetekben. Ez félelmetes lehet számunkra, hisz még szeretjük valahol a másikat, sok jót kaptunk tőle, szép élmények, emlékek vannak bennünk, akár a gyermekeink anyja/apja.
Szeretnék itt egy dolgot megvilágítani, nem a személyt engedjük el a folyamatban, hanem feloldjuk azokat a belső akadályokat, negatív, kártékony érzelmi mintákat, amik korlátoznak bennünket a kiteljesedésben, tovább lépésben. Kellemes élményeket, a szeretetteljes kapcsolódás emlékeit megtartjuk.
Azt szoktam mondani a klienseimnek az elengedésről, hogy a sérelmekhez való kötődésünket engedjük el a belső szabadságunk érdekében, amelyet nagy valószínűséggel egy pozitív spirál követ majd.
Amennyiben úgy érzed, hogy túl rég óta már benne vagy egy szomorú, lehangolt, akadályokkal teli állapotban, érdemes szakember segítségét kérni.
Mit jelent a lelki szabadság és hogyan jutok el oda?
Pszichében való vívódást először fel kell oldani, fel kell szabadítani. Amennyiben sikerül meghaladni önmagunkat, a megbocsátás, elengedés útjára léptünk, nem leszünk kiszolgáltatva a múltnak és a környezetnek ahogy előtte. Megnyílik előttünk az út, hogy másképp éljük az életünket. Felszabadulnak azok az energiák, amik előtte napi szinten korlátozták lelki szabadságunkat, életkedvünket.
Elengedés folyamatát a következőképpen raktam össze, melynek alappillére az önismeret.
- Nyitottság
- Felismerés
- Tudatosítás
- Cselekvés
- Szembenézés / gyengéd odafordulás, közel engedés
- Megértés – elfogadás
- Elengedés / Megbocsátás
- Teljes megnyugvás
- Új spirituális nézőpont
- Pozitív spirál
Érzelmeink kitisztítása után érezhetünk egy fokozott ürességet legbelül, ami természetes, hisz helyet csináltunk valami újnak, energetikai szinten is. Ettől az érzéstől nem kell megijedni. Akár érezhetük egy nagyon könnyed és felszabadult állapotot is szinte azonnal.
A kezelésimen ilyenkor vissza szoktam tölteni pozitív megerősítéseket Théta Healing technikával. Mindenkit személyre szabottan, saját témájában erősítek ilyenkor.
Legtöbb esetben rálátunk egy magasabb, bölcsebb nézőponttal saját magunkra, történeteinkre. Megértésekre teszünk szert, felszabadulunk a nehézségek alól, megkönnyebbülünk és meglátjuk a tovább haladásunk kulcsát. Tisztánlátást, összefüggéseket kapunk, összhangba kerülünk önmagunkkal.
Klienseim így szokták megfogalmazni: Enikő nem tudom mit csináltál velem, de már nem vagyok szomorú, visszakaptam az életkedvemet újra motivált vagyok.
Volt olyan esetem is, ahol egy hölgy 30 évig nem beszélt az apjával, mérhetetlen harag és düh volt benne. Az önmunka után, mikor készen állt rá felkereste őt és sikerült kialakítaniuk egy szeretetteljes kapcsolatot egymással.
Egyik kliensem, nem szeretett emberek közé menni, nem tudott felszállni a buszra, inkább gyalog ment mindenhova. Az iskolába járásra is igazán nehezen vette rá magát, és sokszor ki is maradt. Érett gondolkodású fiatal emberről beszélek, aki megfogalmazta, hogy nem szeretné elkapkodni a gyógyulást. Számára tökéletes volt, ha csak 4 hónap múlva tud felszállni újra a buszra, suliba persze előbb szeretne elmenni, így viszont arra is legalább 3 hetet adott magának. A közös munka és az oldások által kitűzött céljait sikerült elérnie, a meghatározott időkereten belül.
Másik példám egy hölgy lenne, válás utáni mielőbbi felépülés, illetve az újrakezdés volt a cél. Első alkalommal sírás nélkül nem tudott a férjéről beszélni, megélése szerint csúnyán becsapottnak, megalázottnak, női mivoltában megtiportnak érezte magát. Rettentően félt az egyedülléttől. Második alkalommal eldöntötte, hogy erős lesz, mihamarabb elengedi azokat a sérelmeket, amiket a férje okozott neki, és új életet kezd, ’már holnaptól’. Nem szeretne többet sírni és szomorúnak lenni. Elképesztő elszántsága és belső motivációja, gyorsan eredményre vezetett: – pár alkalom oldás, plusz egy energetikai kezelés elég volt neki, hogy teljesen letegye a terheit, bánatát. Meglátta az útját, és azt, hogy milyen csodálatos NŐ valójában. Fantasztikus volt látni ahogy halad előre. Rövid időn belül készen állt, elkezdte újra élvezni az életet és rátalált a boldog párkapcsolat.
Millió példát tudnék még írni, azonban egy bámulatos cukorbeteg tini lányról mesélnék még pár sort, aki azért jött, hogy elfogadja fizikai (tűszúrások, kanül csere, adagolással járó kellemetlenségek, stb.) és lelki síkon is a betegségét, illetve megértse azt, és újra tudjon mosolyogni a mindennapokban.
Nagyon felemelő érzéssel töltött el, mikor azt tapasztaltam, hogy egy 12 éves lány ilyen érett személyiséggel, spirituális befogadó képességgel és nyitottsággal rendelkezik. Elszánt volt, akarta a változást és tett is érte. Melegség járja át a szívemet amikor erre gondolok, mennyire lenyűgözően ügyesen megcsinálta. Ebben az esetben a tempó adott volt, abban az ütemben haladtunk, ahogy a tér és a lélek engedte.
Minden egyes siker történetet imádok, ahol megértések és valami új energia megszületése a cél.
A mai világ többnyire azonnali és gyors megoldásokról szól, mi – kineziológusok – szerencsés helyzetben vagyunk a hatékony eszköztárunkkal, ámbár vannak folyamatok mint például az elengedés, veszteség feldolgozás, amit nem lehet siettetni, a léleknek saját ritmusa van.
Szeretem kombinálni a verbális kezelést energetikával. Ilyenkor mélyebb szintre visszük a felszínre került felismeréseket, tisztítjuk az érzelmi blokkokat. A csakrákat balanszba hozzuk, ezzel az energia áramlás is a helyére kerül a testben. A pozitív információ, az érzetek, emocionális megélés jobban el tud mélyülni. Gyakran olyan felismerésre teszünk szert, amit korábban még gondolni sem mertünk volna. Csodálatos élmény alapú oldások születhetnek ilyenkor, illetve sokszor ’megmutatkozik’ hova kell eljutnunk, milyen lelki boldogságot vagyunk képesek elérni.
Volt olyan tapasztalásom, amikor mindketten ugyan azt a CSODÁT éltük meg, színekben, élményben, formában is. Soha nem láttam ehhez hasonlót rendkívüli képet az elmémben. Mikor a kezelés után a könnyek nem a fájdalom könnyei, hanem a megérintődés könnyei voltak. Valami magasabb, felsőbbrendű, lenyűgöző útmutatást kaptunk az életről.
Ebben a folyamatban nincs elvárás, minden úgy jó ahogy van, csak engedni kell, hogy megtörténjen és átjárjon. Az is tökéletes, ha valaki elszundít, az energetika akkor is működik, beépül úgy ahogy a legjobb abban a pillanatban.
Tapasztalatom szerint miután helyére kerülnek a dolgok, egy derűs pozitív állapot következik be, ahol a célok könnyedén megvalósulnak.
Mindenki képes az elengedésre kellő elszántsággal és a szeretetre való törekvéssel.
Nagy Enikő
